8. Rész: Új lány, új barátnő

Szerda van… Szerda reggel. Itt ülök egymagamban az iskolaudvar egyik padján és gondolkozom a Keddi napon. Azon van is mit! Annyi minden történt egyszerre…

Újra és újra felvillant a képük…, ahogy egymást karolják és jelzőkkel illetik egymást…, ahogy ajkuk összeér és vadul tépik egymást…

Kacagást hallottam a kapu felől.

-         „Hát persze, gondolhattam volna…” –forgattam meg szemeimet, majd elfordítottam a tekintetem a Tom-Nó párosról. Eimyt pillantottam meg a másik oldalon, amint Krisszel beszélgetett. Mögöttük Bill állt és elég morcos arcot vágott. Krisz biztos mondott valamit, mert Eimy a hasát fogta a kacagástól. A legkülönösebb Bill viselkedése volt. Mondott valamit Krisznek, majd karon ragadta Eimyt és szó szerint elvonszolta ikremet a sráctól. Krisz furán rápillantott, majd megvonta a vállát. Talán kereshetett valakit, ugyanis a össze-vissza nézelődött.

-         Ne haragudj. –szólította meg valaki a hátam.

-         Nem haragszom. –fordultam meg, majd a megszólítómra pillantottam.

-         A 9.a osztályt keresem. –mondta a lány.

-         Új lány vagy itt? –kérdeztem, miközben besétáltunk a suliba.

-         Igen, és csak annyit tudok, hogy a 9.a-ba fogok járni. –felelte egy keserű fintorral.

-         Nem lesz olyan rossz!- bíztattam. –Osztálytársak leszünk.

-         Ó, az jó. –mosolyodott el. –Amúgy én Ann vagyok. Ann Kathrin. –nyújtotta a kezét.

-         Én meg Keszedie Villem, de egyszerűen szólíts csak Kesszynek. –fogtunk kezet.

A napa gyorsan elszállt Ann társaságában. Mint mi az első napon, ő is bemutatkozott. Kiderült, hogy Lipcsei, csak apja itt kapott munkát. Nagyon jókat beszélgettünk így hármasban, hisz rengeteg közös témánk volt.

Épp a táskám csatjával bíbelődtem (Eimy Billel ment haza), miközben vártam Annt, aki dolgát intézte. Miközben arrébb álltam, a kapuból (mindenki engem kerülgetett, mert az út közepén álltam meg), valaki megfogta a vállam.

-         Hm? –fordultam hátra és szembetaláltam magam Krisszel.

-         Szia! –köszönt és gyorsan lenyomott 3 puszit.

-         Öhh… öö szia. –köszöntem zavartan. Majd furcsállva éreztem, hogy szinte ég az arcom azon a helyen, ahol megpuszilt.

-         Nem megyünk együtt haza? –kérdezte.

-         Hát, megvárom Annt. Mehetnénk hármasban.

-         Oké. –mondta kissé letörten. De nem volt lehetőségem megkérdezni, hogy mi a baja, mert Ann jött is. Menet közben nagyon jól eldumálgattunk, szegény Krisz hallgathatta a mi csajos hülyeségeinket. Annek persze még nem volt párja a bálon, de ő nem tűnt szomorúnak. Vidáman mesélte, hogy milyen lesz a ruhája.

-         Nah, nekem erre kell lefordulnom. –szólalt meg 3 utcával lejjebb, mint ahol mi lakunk.

-         Oké, szia! –köszöntem el, majd gyors puszik és mentünk tovább. –Eléggé hallgatag vagy. –pillantottam Kriszre.

-         Miért? Tervezgessek én is báli ruhákat? –kérdezte vissza duzzogva.

-         Mi a baj? –álltam meg.

-         Semmi. –ő csak ment tovább.

-         Krisz, ne hazudj. –fogtam meg a karját. Megállt és a szemembe nézett.

-         Tényleg semmi. –felelte valamivel halkabban. Megvontam a vállam és tovább indultunk. –Egyébként meg akartam már kérdezni… Bill meg tesód járnak?

-         Nem tudok róla. Miért?

-         Csak, mert reggel kerestelek és összetévesztettelek Eimyvel. Elég furán jött ki, mivel neki is puszival köszöntem. Bill erre felhúzta az orrát. Kérdeztem Eimytől, hogy nem jön-e át hozzánk pénteken, megbeszélni, hogy mikor találkozzunk, meg hogy-hogy legyen a bál előtt. Erre Bill bepöccent, hogy Eimy nem megy át senkihez, meg, hogy szálljak le róla, mert vele megy. Erre felkacagtam és bocsánatot kértem, mondtam, hogy összetévesztettem Eimyt veled. Erre még jobban megsértődött és elvonszolta.

-         Uhh… kissé féltékeny.

-         Az. De akkor te azért eljössz péntek délután? –álltunk meg a házunk előtt.

-         Rendben, de mondd meg, hogy mikor.

-         Majd rádcsörgök telón. –mosolyogta.

-         Amúgy szerinted Eimy meg Bill…? –kérdeztem tőle. Hisz mint fiú ismerheti Bill furcsa viselkedéseinek okát.

-         Nem tudom, mindenesetre jól kijönnek. Teljesen szétválaszthatatlanok. Na meg Bill féltékenykedése… Van benne valami. –mondta, majd közelebb jött.

-         Aha, köszi. –léptem picit hátra, így nekimentem a kerítésnek.

-         Holnap reggel nem megyünk együtt? –kérdezte.

-         De, mehetünk. –mondtam, miközben a csillogó szemeit néztem. Szinte ugyanolyan szinű a szemük… ugyanúgy csillog. Hirtelen kikapcsolt minden érzékszervem és csak Kriszre tudtam összpontosítani. És ekkor egy furcsa dolog történt. Krisz helyett Tomot láttam magam előtt…

-         Akkor, majd holnap csengetek. –felelte halkan, majd háromszor megpuszilt. Az utolsó félrecsúszott és a számra ment. Mire feleszméltem a megdöbbenésemből, addigra Krisz már az út másik oldalán volt. Integettem neki egyet, majd bementem. Pontosabban bementem volna, csak nekimentem a zárt ajtónak. Miután sikeresen kinyitottam az ajtót, keresztülestem a küszöbön.

-         Ro*hadt küszöb! –szitkozódtam, majd feltápászkodtam és bementem a szobámba.