Reggel, mikor felkeltem, Bill még aludt. Átmentem a szobánkba és láttam, hogy foglalt az ágyam. Ugyanis Tom aludt ott. Nagyon halkan kivettem az aznapi ruhám a bőröndből és bementem a fürdőbe. Szerencsére nem ébredt fel senki. Éhes voltam, ezért lementem az ebédlőbe kajálni. Rendeltem 2 lekváros piritóst és leültem enni. Miután megettem, kisétáltam a partra és leültem az egyik szabad napozóágyra. Kis idő múlva társaságom is akadt.

-Szia Niki!- ül le mellém Hans

-Szia!- én

-Mit csinálsz?- Hans

-Unatkozom, mivel a többiek még alszanak.- én

-Értem. Azért jöttem, hogy meghívjalak titeket a ma esti bulimra! Eljöttök?- Hans

 -Igen, ott leszünk. Mikor kezdődik?- én

-8-kor.- Hans

-Ok, Megyünk!- én

-Rendben! Megyek is, csak ezért jöttem. Szia!- Hans

-Szia!- köszöntem el és úgy döntöttem, megnézem a többieket

Bementem a szobánkba, de még mindenki aludt. Ezért átmentem Billhez. Nem volt az ágyon, tehát már felkelt. Kimentem az erkélyre és ott ült a fotelben.

-Jó reggelt! Mikor keltél?- én

-Mit csináltál Hans-sal?- kérdezte, mintha meg sem hallotta volna a kérdésem

-Láttál minket?- én

-Igen! Felkeltem, nem voltál itt és kiültem az erkélyre. És akkor láttalak meg vele. Szal, mit akart?- Bill

-Ki vagy te, hogy így kérdőre vonsz? De am csak beszélgettünk!- én

-De nem érted, hogy ő csak AZT akarja?- Bill

-És ha AZT akarja? Ez az én életem és azt csinálok, amit akarok! És ha azt hiszed, hogy csak úgy lefekszem minden jött-menttel, akkor nagyon tévedsz! Én nem ilyen vagyok!- mondtam szinte kiabálva

-De én…- kezdte volna Bill

-Mert azt hiszed, hogy te vagy a nagy Bill Kaulitz  és minden csaj a lábaid előtt hever? Én nem! Nem vagyok tőled elájulva, sőt!- mondtam, majd kirohantam a szobából és becsaptam magam mögött az ajtót. A zajra felkeltek a többiek és Tom jött ki a szobából.

-Összevesztetek?- kérdezte

-Szted?- förmedt tesójára Bill

-Jól van, na! Én nem szóltam egy rossz szót sem!- emeli fel kezeit Tom

-Bocsi!- Bill

-Gyere, mondd el mi történt!- tolta be tesóját a szobába Tom

Miután Bill mindent elmesélt, Tom csak megrázta a fejét.

-Ilyenen összeveszni.- Tom

-Tudom, hülye voltam. De mikor megláttam őket együtt…Borzalmas érzés volt! És most nem tudom, hol van! Nem akarom, hogy miattam őrültséget csináljon!- Bill

-Nem fog, nem olyan lány!- Tom

-Gondolod?- Bill

-Tudom!- Tom

Mikor kirohantam a hotelből nem érdekelt, hogy merre, csak menjek el innen. Mivel közel volt a város, elmentem oda. De egész úton Bill szavai keringtek a fejemben. Kinek képzeli magát, hogy megmondja, hogy kivel beszélhetek és kivel nem! És, hogy olyan lánynak nézett! Ez nagyon fájt!… De inkább próbáltam nem is Billre gondolni! Csak sétáltam a városban, nézegettem a kirakatokat. Nem akartam haza menni, nem akartam magyarázkodni, csak egyedül lenni. Ezért egész délután a városban maradtam.

  …

-Haza jött már?- rontott be Bill a Georg-ék szobájába

-Még nem!- Georg

-Megyek és megkeresem!- indult ki az ajtón Bill, de Gustav elé állt

-Mégis hova mennél? Maradj itt! Niki is vissza fog jönni, csak előtte lenyugszik!- Gustav

-Ha egy óra múlva nem jön, megkeresem!- Bill

  …

Délután 3 óra. Ideje lenni menni. A többiek már biztos aggódnak. Haza indultam. Mikor a hotel elé értem sóhajtottam, erőt vettem magamon és bementem. A szobánkban nem volt senki, így ledőltem aludni.

Mikor felkeltem Enikő ült az ágyam szélén.

-Szia!- ültem fel az ágyon

-Szia! Végre visszajöttél! Annyira aggódtunk!- ölelt át Enikő

-AggódtUNK?- én

-Igen! Mindenki nagyon féltett, amiért csak úgy elrohantál és nem tudtuk hol vagy. De Bill aggódott a legjobban!- Enci

-Ne is emlegesd!- én

-De Niki! Nem tehet róla, hogy félt Hans-tól!- Enikő

-Nem kell félteni! Nem vagyok a barátnője, se senkije!- én

Enikő még mondott volna valamit, de az ajtó kinyílt és Bill jött be.

-Na én megyek! Megkeresem Carynát!- ment ki a szobából