-Elnézést, szabad ez a hely?- kérdezte

Felnéztem, és csak akkor láttam, hogy ki áll mellettem.

-Hans?- kérdeztem meglepődve

-Niki?- Hans

-Szia!- én

-Szia! Leülhetek? Ez az utolsó hely.- Hans

-Hát, ha tényleg az utolsó!- én

-Igen az.- Hans

Körülnéztem és valóban a velem szemben lévő szék volt az egyetlen szabad hely.

-Persze, ülj le nyugodtan!- mutattam a székre –Mi csoda véletlen, hogy ismét találkoztunk!

-Lehet, hogy nem is a véletlen műve!- mondta mosolyogva –És am kivel nyaralsz itt?

-A Tokio Hotel-es srácokkal, a tesómmal és a legjobb barátnőnkkel.- én

-A Tokio Hotel-el?!- kérdezte

-Igen, Csak nem anti TH fan vagy?- én

-Hát, anti az éppen nem. De nem csípem őket.- Hans

-Mindegy. Akkor váltsunk témát!- én –És te kivel nyaralsz?

…Közben a vízben Billéknél.

-Hé, Enikő! Ki az a srác ott Nikivel?- Bill

-Nem tudom. De jól elvannak.- Enci

-Igen. Túl jól.- Bill

-Ne foglalkozz velük!- mondta Enci és visszaindult Tomhoz. De mikor látta, hogy Bill még mindig minket néz, visszament hozzá.

-Gyere már, ne nézd őket!- húzta Enikő Billt a többiekhez

Közben Hans-sal olyan jól elbeszélgettünk, hogy észre sem vettem, hogy hogy eltelt az idő.

-Így elrohant az idő? Ne haragudj, de most már visszamegyek a többiekhez!- álltam fel az asztaltól

-Várj, én is megyek! A többiek már biztos hiányolnak!- Hans

-Ok, gyere!- én

Nem sokat kellett sétálni, pár percet. Mire odaértünk, a többiek már a parton feküdtek.

-Na sziasztok! Ő itt Hans!- mutattam be a többieknek

-Ő pedig Gustav, Caryna, Tom, Enikő, Georg és Bill.- mondtam, és mindenkire rámutattam

-Szia!…Hello!…Hi!- köszöntek kórusban

-Nekem mennem kell! Örülök, hogy találkoztunk! Sziasztok!- köszönt Hans és elment

Ismét köszönt mindenki, majd lehuppantam Bill mellé.

-Ki ez a srác?- fordult felém Bill

-A folyosón futottam és fellöktem. Így ismerkedtünk meg. Most pedig azért ült le az asztalomhoz, mert ott volt az utolsó üres hely!- én

-Értem. Nem jössz fel kajálni?- Bill

-De, menjünk!- én

-Felmegyünk a hotelbe vacsizni. Nem jöttök?- kérdezte Bill a többieket

-Megyünk!- kiáltották egy emberként

Szinte futottunk a hotelbe, annyira éhesek voltunk.

Miután megvacsoráztunk, mindenki felment a Tomék szobájába.

-Én tele vagyok!- dőltem le a Bill ágyára

-Detto!- mondta Bill és ő is elterült az ágyon

-Tom, hány tányér sült krumplit ettél?- kérdezte Gustav

-5 után már nem számoltam!- mondta a rasztás

Erre mindenki nevetésben tört ki.

-Enikő, hány óra?- én

-9. De miért?- Enci

-Mert majd fel kell hívni anyuékat!- én

-Jó, de még ráér!- Enci

7-en voltunk a szobában, de mindenki mással volt elfoglalva: Georg e-mailt írt a hazaiaknak, Gustav Carynával beszélgetett, én Billel és Enikő Tommal.

-Na én megyek, felhívom a szülőket. Aztán pedig lefekszem aludni!- álltam fel az ágyról

Ekkor láttam meg, hogy Enikőék nincsenek a szobában.

-Hol van Enikő és Tom?- kérdeztem meglepődve

-Már biztos rég elmentek. És mi észre sem vettük?- Gustav

-Azt nem csodálom Gustav, hogy te nem vetted észre! Olyan jól elvagytok Carynával!- Bill

-Hallgass már!- szólt Gustav Billre, majd telibe találta egy párnával

-Biztos jól elvannak együtt!- mondta Georg kikukkantva a laptop-ja mögül

-Igen, biztos! Na jó éjszakát!- én

Mindenkinek adtam egy jó éjt puszit, majd eljöttem a szobánkba. Lezuhanyoztam, belebújtam a pizsimbe, elterültem az ágyon, és tárcsázni kezdtem.

-Tessék?- szól a telefonba apa

-Szia apa! Hogy vagytok?- én

-Szia! Jól vagyunk, köszönjük! És ti hogy vagytok? Milyen az idő?- apa

-Mi is jól vagyunk, kösy! Az idő gyönyörű! Süt a nap, de van egy kis szellő, így nincs fülledt meleg! Egész délután a tengerparton voltunk!- én

-Az nagyon jó!- apa

-Igen, az! És anya?- kérdeztem

-Épp a fürdőben van!- apa

-Értem. Na leteszem, mert álmos vagyok! Jó éjt!- én

-Jó éjt! Vigyázzatok magatokra!- apa

-Ok, vigyázunk! Szia!- én

-Szia!- apa

Letettem a telefont és kimentem az erkélyre. Lenéztem a partra és két ismerős emberkét láttam a parton sétálni a holdfényben.