Elővettem a fürdőruhám és felkiáltottam.

-Stipi-stopi, enyém a fürdő!- mondtam és

gyorsan beszaladtam a fürdőszobába

Míg öltöztem, hallottam a lányok mérgelődését,

de csak jót nevettem rajtuk. Mire kijöttem

(ami kb. 10 perc volt), a fiúk már nem voltak a

szobánkban.

-A fiúk?- kérdeztem

-Elmentek ők is átöltözni. De te viszont jól l

efoglaltad a fürdőt!- mondta Caryna

De válaszul csak kinyújtottam rá a nyelvem,

amire ő egy gúnyos mosollyal reagált.

-Mehetsz Caryna!- mondta Enikő, miközben

kijött a fürdőből.

Caryna kicsit több ideig volt bent, kb. egy fél

óráig.

-Caryna! Mi tartott ennyi ideig? Na mindegy, a

lényeg, hogy kint vagy!- mondta Enci,

mikor végre kijött Caryna a fürdőből.

-Na jól van, indulhatunk? A fiúk már biztosan

várnak ránk.- mondtam és felálltam az ágyról

A lányok egyet értettek velem, így elindultunk az

ajtó felé. De ahogy kinyitottam, a két srác,

Bill és Tom az ajtófélfának támaszkodva álltak.

-Mi délután akartunk kimenni a partra, nem

este!- Bill

-De hisz még nincs is este!- én

-De már mindjárt!- Tom

-Ne hülyülj már! Na menjünk!- mondta Caryna

és kibújt a két fiú között.

-Indulhatunk végre?- kérdezte Enci a fiúktól,

mert még mindig az ajtófélfának támaszkodtak.

-Igen, persze!- mondta Bill és elindultunk a

folyosón.

Már a hotel kijáratánál vettem észre, hogy nincs

nálam a törölközőm.

-Ezt nem hiszem el! Fent hagytam a törölközőm!-

mondtam

-Visszamenjek veled?- kérdezte Enci

-Nem kell, menjetek csak. Majd megkereslek

titeket.- mondtam, majd futni kezdtem a lift

felé. Miután felértem, ismét futottam, mivel a

szobánk a folyosó végén volt. Az egyik ajtón

épp kilépett valaki, de a lendülettől nem tudtam

megállni és belefutottam. Pechemre el is

esett. Megálltam és felsegítettem. Csak most

láttam, hogy ez a valaki egy irtó helyes srác.

-Bocsi, hogy fellöktelek!- mondtam, miután

felállítottam

-Semmi baj. Am Hans vagyok!- mutatkozott be

-Én pedig Niki.- én

-És hova siettél?- Hans

-Megbeszéltük a többiekkel, hogy lemegyünk a

partra. De a szobámban hagytam a

törölközőm. Ezért jöttem vissza.- én

-Aha, értem. Sajnos mennem kell, a haverok már

várnak. Rem még találkozunk! Szia!- Hans

-Szia!- én

Még néztem, ahogy Hans eltűnik a folyosó végén,

majd elindultam a szobámba. A

törölközőm az ágyamon volt. Gyorsan felkaptam

és siettem le a partra. Nem kellett sokáig

keresnem  a többieket, mert a nagy ricsajukról

egyből megtaláltam őket. Mindenki bent volt a 

vízben, így én is utánuk mentem.

-Na végre! Már azt hittem, hogy nem találtad

meg a szobánkat!- Caryna

-Ha-ha! Megtaláltam, csak útközben

„beleakadtam” valakibe.- mondtam mosolyogva

-Mi csoda?- Caryna

-Hosszú. Majd elmesélem.- én

-Okés!- Caryna

-Hé, Tom! Engedj el!- hallom Enikő hangját

-Már késő!- jött Tom válasza, majd Enikő

nagyot csobbant

-Ezért most meglakolsz!- kiáltja Enci és lenyomja

Tom fejét a vízbe

-Figyu! Én kimegyek a partra, iszom valamit.

Majd jövök!- én

-Ok, de siess!- Bill

-Rendicsek!- mondtam és kijöttem a partra

A derekamra tekertem a törölközőt és elindultam

keresni egy büfét. Azonnal találtam is egyet,

közel a többiekhez. Mikor odaértem a büféhez,

kértem egy narancslevet és leültem az egyik

szabad asztalhoz. Mint mondtam, közel volt

Enciékhez, így onnan figyeltem őket. Most épp

azon szórakoztam, hogy Tom, hogy löki be

Enikőt minden tiltakozása ellenére a vízbe, mikor

megszólított valaki.