Reggel az óra csörgésére ébredtem.

-Enikő! Ébresztő, mennünk kell!- keltettem fel Encit

-Jó-jó, kelek már!- mondta, miközben kimászott az ágyból

Gyorsan magunkra kaptunk valami ruhát és rohantunk Carynához.

Az anyukája nyitott ajtót, majd behívott minket. Kb. egy negyed órába telt, mire meggyőztük, hogy engedje el Carynát. Majd felmentünk as szobájába, de ő még aludt.

-Caryna! Ébresztő!- ráztam meg

-Gyere, mindjárt indul a gép!- Enci

-Milyen gép?- kérdezte Caryna álmosan

-Kelj már fel! Megyünk Mallorca-ra!- én

-Jól van, kelek már!- állt fel az ágyról.- Hogy mi csoda? Megyünk Mallorca-ra?- kérdezte

Gondolom még most értette meg igazán.

-Igen! Úgyhogy pakolj, mert 11-re jövünk érted!- Enci

Miután mindent elmeséltünk neki, Caryna kikísért minket, mi pedig rohantunk haza pakolni.

Kb. egy fél óra alatt össze is pakoltunk, összesen 2 bőrönd telt meg. Majd mentünk átöltözni. Enci felvette a farmer térdnadrágját és hozzá egy barna toppot. Én pedig a farmerszoknyámat és hozzá egy fekete csípő toppot.

A fiúk pontosan ¾  11-re jöttek értünk. Nénje nyitott ajtót és felküldte őket a szobánkba.

-Hű, de csinosak vagytok!- mondta Tom, majd leült az egyik ágyra.

-Köszönjük!- Enci

-Na menjünk, mert 11-re Carynánál kell lennünk!- én

A fiúk segítettek levinni a bőröndöket, majd elbúcsúztunk bátyóéktól és elindultunk.

Mivel Caryna még nem találkozott a fiúkkal, bemutattuk őket egymásnak, majd elbúcsúzott a szüleitől.

Mikor a reptérre értünk, Gustav-ék már ott vártak bennünket. Mivel velük még nem találkoztunk, bemutatkoztunk egymásnak és mire a gép indult össze is barátkoztunk.

 Az idő hamar eltelt, mert végig beszélgettünk, szórakoztunk.

-Tudtátok, hogy Bill fél a repüléstől?- kérdezte Tom, majd gúnyosan mosolygott

-Ez nem igaz! Csak a felszállásnál szoktam izgulni!- Bill

-Igen, és olyankor tele a gatya!- nevetett Tom

-Akadj már le rólam, tesó!- Bill, kicsit mérgesen

-Jól van na, csak vicc volt!- Tom

-Marha vicces!- mondta Bill, majd hallgatni kezdte az MP3-át.

Szal, jól elvoltunk.

Mire megérkeztünk Mallorca-ra, persze Tom és Bill kibékültek.

Miután kijöttünk a reptérről, 2 taxi várt ránk, ami elvitt minket a hotelig. A hotel gyönyörű volt, még medence is volt az udvarán. Bejelentkeztünk a recepción, majd felkísértek minket a szobánkba. A szobabeosztás: 481. :Gustav és Georg. 482. :Enikő, Caryna és én. 483. :Bill és Tom. 484. :David (menedzser)

Mikor a lányokkal benyitottunk a szobánkba, mindenki ráesett egy-egy ágyra.

-Legalább már az ágyakon nem fogunk

veszekedni.- mondtam és végignyúltam az

ágyamon.

De ahogy lefeküdtünk pihenni, Tom és Bill rontott

 be a szobánkba.

-Képzeljétek, lányok! Miénk a 483-as szoba!-

 mondta Tom és ráugrott Enikő ágyára, aki

az ugrás miatt majdnem leesett az ágyról.

-Tom! Nem lehetni kicsit óvatosabban?!- Enikő

-Bocsi!- mondta Tom, majd visszahúzta Enikőt

az ágy széléről.

-És mit csinálunk ma?- kérdezte Bill, aki már az

ágyamon ült

-Alszunk!- jelentettem ki, majd a fejemre húztam

a párnát

-De nem azért jöttünk ám, hogy aludjunk!-

mondta Bill, majd lehúzta a fejemről a párnát és

édesen rám mosolygott.

-Menjünk le a partra!- Tom

-Ok, menjünk!- jött kórusban a válasz