Egész héten Carynáékkal lógtunk. Moziztunk, strandra mentünk, sétáltunk a városban, csajos délutánt tartottunk Ádám nélkül. Így gyorsan eltelt a hét a fiúk nélkül. Vagyis nem is annyira nélkülük, hisz minden este beszéltünk telefonon.

Az egyik délután kint tollasoztunk az udvaron, mikor a házunk előtt megállt egy elsötétített ablakú busz. Az ajtó kinyílt és a buszból Tom szállt ki. Mikor Enikő meglátta Tomot, elhajította a tollasütőt és Tom nyakába ugrott.

-Menj be nyugodtan, Bill még a buszban pakol.- Tom

Bementem és láttam, hogy Bill a dzsekijeit pakolja.

-Szia Bill!- köszöntem

-Szia!- köszönt és megölelt

-Hogy utaztatok?- én

-Jól, csak hosszú volt az út.- Bill

Kb. 10 percig pakolt, közben elmesélte, hogy a koncertek előtt mennyire izgultak, de a közönség lelkesedése ezt feledtette velük.

-Kész az ebéd, gyertek enni!- kiáltja nénje

-Nénje, velünk ebédelhetnek a fiúk?- kérdezte Enci már a konyhában

-Persze! Legalább megismerünk benneteket!- mondta nénje a fiúknak

-És hol vannak Georg-ék?- kérdeztem két falat között

-Ők már hamarabb kiszálltak a családjuknál.- Bill

Ebéd közben nénjiék kifaggatták a fiúkat a családjukról, a bandáról… Miután megebédeltünk, felmentünk a szobánkba.

-Lányok! Arra gondoltunk, hogy el kéne utazni együtt!- Tom

-Ez jó ötlet! És hova?- Enikő

-Hát… Mi Mallorca-ra gondoltunk.- Bill

 -Ez szuper lenne…- én

-… ha elengednének!- fejezte be a mondatot Enikő

-Ez után az ebéd után biztos elengednek majd!- Tom

-Igen, sztem is.- Bill

-Na, nekünk mennünk kell, majd hívjatok!- Tom

-Sziasztok!- köszöntünk el a fiúktól, már az ajtóban

-Nénje!- kiáltottunk egyszerre, miután becsuktam az ajtót

-Itt vagyok a nappaliban!- jött a válasz

Bementünk és leültünk nénje mellé az ágyra.

-Nénje, annyira szeretünk!- mondtuk egyszerre

-Na, mondjátok! Mit szeretnétek?- nénje

-Hát, szóval… Billék elhívtak minket Mallorca-ra nyaralni.- én

-Szó sem lehet róla!- jelentette ki nénje szigorúan

-De nénje!- kérlelte Enci

-Hívjátok fel a szüleiteket!- nénje

-Ok!- mondtuk és rohantunk fel a szobánkba

Ahogy felértünk, gyorsan tárcsáztuk anyuékat.

-Tessék?- szól bele anyu a telefonba

-Szia anyu!- köszöntünk anyunak

-Nocsak! 3 hete ott vagytok, de még csak most hívtok!- anyu

-Bocsi, csak annyira jól érezzük magunkat!- én

-Azt észrevettük!- anyu

-Szal, kérdezni szeretnénk valamit. Billék elhívtak minket nyaralni Mallorca-ra. Ugye elengedtek?- én

-Megbeszélem apátokkal, majd hívunk.- anyu

-Ok! Addig is szia!- köszöntem el

-Szia!- Enci

-Sziasztok!- anya

Egy fél óra telt el, mire anyu visszahívott minket. Elengedtek bennünket, de csak egy feltétellel: ha minden este felhívjuk őket.

Aztán gyorsan felhívtuk Billéket, hogy közöljük a jó hírt. Nagyon örültek neki és szóltak, hogy holnap délben indul a gép, de értünk jönnek ¾ 11-re. Megkérdeztük, hogy Caryna jöhet

e velünk és azt mondták, hogy nyugodtan. Megbeszéltük Enikővel, hogy holnap reggel átszaladunk Carynáékhoz, hogy elkéreztessük. Majd gyorsan lefeküdtünk aludni, mert már nagyon vártuk a holnapi napot.