…Már 2 hét telt el, dög unalommal. Majd reggelinél szóba hoztam a fiúkat.

-Már 2 hete nem beszéltünk Billékkel. Nem lehetne feloldani ezt az eltiltást?- én

-Látom, hogy teljesen letör benneteket, hogy nem találkozhattok velük. Úgyhogy nem bánom! Vége az eltiltásnak!- nénje

-Kösy!- ugrunk egyszerre nénje nyakába

-Jól van na! Azért meg ne fojtsatok!- nénje

-Bocsi!- engedjük el

-Menjünk át most azonnal!- én

-Jó, de előtte öltözzetek fel!- nénje

Gyorsan felöltöztünk és átmentünk a fiúkhoz. Csengettünk és az anyukájuk, Simone nyitott ajtót, ő mondta, hogy a fiúk Tom szobájában vannak. Felmentünk a lépcsőn és benyitottunk az ajtójukon. Majd szinte egyszerre én a Bill, Enikő a Tom nyakába ugrott.

-Szia!- köszöntem Billnek, majd elengedtem

-Szia! Végre látunk benneteket. Hiányoztatok!- Bill

-Te is nekünk!- én

Közben már Enci is „leszállt” Tomról és beszélgettek.

-Gyere, menjünk át a szobámba!- Bill

-Okés!- én

Átmentünk Billhez és leültünk az ágyára.

-Annyira jó újra látni!- Bill

-Téged is jó látni. Egy egész örökkévalóságnak tűnt ez a 2 hét!- én

-Nekem mondod?- Bill mosolyogva

Közben Tom és Enikő is nagyon jól elvoltak.

-És mit csináltatok 2 hétig?- Enikő

-Semmit. Egész nap csak feküdtünk, tv-tünk és hiányoltunk titeket.- Tom

-Nekünk is hiányoztatok.- Enikő

-Nincs kedved elmenni moziba?- Tom

-És Nikiék?- Enci

-Én veled szeretnék menni. Kettesben.- Tom

-Ok! De legalább szóljunk nekik, hogy elmegyünk.- Enci

Mi épp egy vicces sztorin nevettünk, mikor Enciék bejöttek a szobába és közölték, hogy elmennek moziba.

-Rem végre összejönnek!- mondtam

-Én is! Tom egész nap Enikőről áradozik.- Bill

-Komolyan? Enci is folyton Tomról beszél.- én

-Nincs kedved elmenni sétálni?- vált témát Bill

Észre sem vettem, hogy így eltelt az idő. Hisz már esteledik. De ki tudna ellenállni egy ilyen édes srácnak? Én nem, tehát igent mondtam.

Leültünk a közeli parkban egy padra és néztük a naplementét.

-Ez a kedvenc helyem. Ki szoktam jönni nézni a naplementét és ilyenkor gyakran kapok ihletet.- Bill

-Valóban gyönyörű hely!- én

-De most sokkal másabb, hogy itt vagy velem.- Bill

Erre a mondatra teljesen lefagytam. Annyira édesen nézett rám azzal a szép barna szemével, hogy szóhoz sem jutottam.

-Hát köszönöm!- nyögtem ki

Felálltam és odamentem a pad melletti fához. Erre Bill is felállt és odajött hozzám.

-Belevéssük a nevünket?- kérdeztem

-Aha! Ez jó ötlet.- Bill

Majd Bill óvatosan belevéste a nevét, majd én is az enyémet. A nevem után a dátumot is a fa kérgébe véstem.

Mikor megfordultam, Bill állt velem szemben csillogó szemekkel. Az egyik kezét a derekamra tette, a másikkal végigsimította az arcom. Majd lassan, egyre közelebb hajolt hozzám. Már az ajka majdnem az enyémhez ért, de ekkor…