-Vajon mit akarhatnak?- kérdezem

-Maradjatok, majd én nyitom.- állt fel Bill

Kinyitotta az ajtót és két rendőr állt a ház előtt.

-Jó reggelt! Müller nyomozó. Csakhogy megtaláltunk benneteket! A szüleitek már halálra aggódták magukat. Gyertek, haza megyünk!- a nyomozó

Csúcsszuper! Még sosem ültem rendőrautóban. De most mégsem tudtam ennek örülni. Csak arra tudtam gondolni, hogy mit fogunk mi kapni ezért az éjszakáért.

Mivel mi előrébb laktunk, mint Billék, ezért a kocsi először a mi házunk előtt állt meg.

-Sok szerencsét!- súgta Tom, majd Enikő és én kiszálltunk a kocsiból.

Hát itthon vagyunk. De egyikünk sem mert bemenni. Sóhajtottam, majd erőt vettem magamon és benyitottam. Nénjiék a nappaliban ültek, a telefon mellett, várva a rendőrök hívását.

-Sziasztok!- köszöntem halkan

-Lányok! Végre itthon vagytok! Istenem, annyira aggódtunk!- öleltek meg minket

Még csak most látom, hogy Caryna is itt van. Épp most jött ki a konyhából. De ahogy kilépett az ajtón, a nyakába ugrottam.

-Szia, Caryna! Annyira hiányoztál!- öleltem meg

-Szia! Ti is nekem! De így megfojtasz!- mondta

-Ja, bocsi.- engedtem el

-Enikő! Szia!- most Caryna ugrott Enci nyakába

-Szia! Hiányoztál!- Enci

-Lányok, menjetek a szobátokba! Vacsoránál beszélünk!- mondta szigorúan bátyó

Felmentünk a szobába és mindent elmeséltünk Carynának.

-…és aztán a rendőrök haza hoztak minket.- értem a végére a mesélésnek

-Komolyan? Ti ott aludtatok együtt a Kaulitzokkal?- Caryna

-Igen! És ha látnád Tom milyen macsó kiengedett hajjal!- áradozott Enci

-Nem is, mert Bill helyesebb!!- én

-Részemről Tom!- Caryna

-AZ nem baj. Legalább Bill csak az enyém!!- mondtam és hátradőltem az ágyon

Caryna egész délután nálunk maradt. Majd gyorsan eljött a vacsoraidő.

…Már a vacsoránál, az eset elmesélése után.

-Na lányok!- kezdte bátyó –Arra jutottunk, hogy nem találkozhattok többet a fiúkkal!

Erre aztán kitört a hangzavar. Enikő is mondta a véleményét és én is.

-Lányok, lányok! Ne egyszerre! Enikő?- nénje

-Na szóval. Ezt nem tehetitek meg velünk! Nem mi tehetünk róla, hogy lemerült a telefon, és nem tudtunk haza jönni. És a másik, hogy a FIÚK remek ötlete volt (mármint a Tomé, de ez most nem számít), hogy a faházban aludjunk és NE a szabadban. Éés…nem használták ki a helyzetet, nagyon aranyosak voltak.- Enci

- Ez elgondolkodtató. Niki?- nénje

-Dettó, ugyanez a véleményem!- én

-Ez akkor is helytelen! Nem volt bennetek elég felelősségérzet, hogy előtte feltöltsétek a telefont és más is vigyen egyet. De ne aggódjatok, nem fog még egyszer megtörténni, mert nem találkoztok többet! Ez az utolsó szavam! És Caryna sem aludhat itt.- mondta bátyó tök mérgesen

-Köszönöm a vacsorát, akkor én megyek is!- Caryna

-Majd én kikísérem.- áll fel Enikő

Én felmentem a szobámba és letusoltam. Kis idő múlva feljött Enikő is.

-Én felhívom Billt.- mondtam, miután kijöttem a fürdőből

-Ok! Én meg lezuhanyzom.- Enci és már be is ment a fürdőbe

Kicsöng.

-Tessék?- szól bele Bill

-Szia, Niki vagyok. Mit szóltak a szüleitek?- én

-Teljesen kiakadtak. 2 hétig nem mehetünk sehova. Már most unatkozunk. És ti milyen büntit kaptatok?- Bill

-Hát…A miénk sokkal rosszabb.- én

-Annyira rossz nem lehet. Mondd bátran!- Bill

-Nem találkozhatunk veletek.- én

-Ez nem annyira rossz, mert mi is szobafogságban vagyunk. És mennyi ideig?- Bill

-Azt nem mondták. De sztem míg itt vagyunk.- én

-Na ne! Ezt nem tehetik!- Bill

-Tudom, mi is ezt mondtuk, de semmi nem érdekelte őket.- én

-Szia! Enikő nincs ott?- szól bele hirtelen Tom

-Szia Tom! Nincs, épp zuhanyzik.- én

-Ja értem. Akkor add át neki, hogy puszilom, és szépeket álmodjon! És persze te is!- Tom

-Ok, átadom! És kösy!- én

-Bocsi, csak kikapta a kezemből a telefont. Hát akkor jó éjt!- Bill

-Jó éjt!- köszöntem el