Amikor megérkeztünk a tópartra, kerestünk egy hűvös helyet, lepakoltuk a csomagokat és bementünk a vízbe.

-Isteni ez a hely!- mondtam és lefröcsköltem Billt

-Hé, ez nem ért!- Bill

-És miért nem?- kérdeztem, majd el akartam futni Bill elől(már amennyire a vízben futni lehet), de ő azonnal utolért.

-Hova menekülsz?- kérdezte

-Én? Miért mene…..- de be sem tudtam fejezni, mert Bill beledobott a vízbe.

Nem jöttem fel a víz alól, vártam egy kicsit. De a hatás nem maradt el. Mikor Bill észrevette, hogy még nem jöttem fel, szólongatni kezdett.

-Niki! Hol vagy? Ne csináld ezt!- kiabálta

Halkan feljöttem a víz alól, a háta mögé lopóztam és befogtam a szemét.

-Akárki az, fejezze be! Niki eltűnt!- Bill

-Eltűntem volna? Hm, nem hiszem.- mondtam és levettem a szeméről a kezem. -De mondd csak. Ennyire aggódtál értem?

-Persze, hogy aggódtam, hisz mi vigyázunk rátok. Ha vmi történik minket vesznek elő.- Bill, már felém fordulva

-Aha, értem. Én kimegyek napozni.- mondtam

-És visszajössz még?- kérdezte Bill

-Talán.- én

-Talán vagy biztos?- Bill

-Talán?- mosolyogtam

Kimentem a vízből, lefeküdtem a plédre, bekapcsoltam az Mp3 lejátszómat és becsuktam a szemem. Alig telt el egy fél óra, hallottam, hogy valaki lefekszik mellém. Bill volt az.

-Mi jót hallgatsz?- kérdezte

-A „Zimmer 483” című albumot. Ismered?- én

-Vmi rémlik.- mondta, majd édesen nevetett

-Akkor jó. Bíztam benne.- mondtam mosolyogva

Kikapcsoltam az MP3-at, eltettem a táskámba. Mire visszafordultam, Bill már az oldalán feküdt és engem nézett.

-És miért jöttél ki?- kérdeztem

-Unalmas volt egyedül. Tomék tök jól elvannak együtt. Én csak zavarok.- Bill

-Értem.- mondtam

Billel hosszan egymás szemébe néztünk. Gyönyörű szeme volt.  Teljesen elvesztem benne…

Közben Enci és Tom teniszlabdát dobáltak a vízben. Mikor Enikő épp ugrott a labdáért, egy kő felsértette a lábát.

-Áh, a lábam!- kiáltotta

Mikor Tom meghallotta, hogy Enikőnek baja esett, rögtön odaúszott hozzá.

-Mi történt?- kérdezte aggódva

-Egy hatalmas kő felsértette a lábam.- mondta

-Gyere, kiviszlek a partra.- mondta Tom és felkapta Encit az ölébe. Mikor kiértek, óvatosan letette a partra.

-Itt maradok veled.- Tom

-Nem kell. Menj csak úszni.- Enci

-Biztos?- Tom

-Igen, biztos.- Enci

-Hát jó. De ha kell vmi, csak kiálts!- mondta Tom

-Ok!- Enci

Miután elment Tom, kis idő múlva odaült Enikő mellé egy helyes srác.

-Szia! Peter vagyok.- mutatkozott be a srác

-Szia! Enikő.- mutatkozott be ő is

-Új vagy itt?- Peter

-Végülis igen. Nyaralunk.- Enci

-Értem. És meddig maradtok?- Peter

-Egész nyáron itt leszünk.- Enikő

-Ez tök jó! És ő a barátod?- Peter

-Tom? Ja, nem. Csak haverok vagyunk.- Enci

-Az klassz! Nincs kedved bejönni a vízbe?- Peter

-Az a helyzet, hogy pont most jöttem ki.- Enci

-Aha, értem.- Peter

Mikor Tom meglátta őket, közelebb úszott és úgy figyelte őket.

-Na, én megyek. Várnak a haverok! Remélem még találkozunk. Esetleg a megadod a számod?- Peter

-Nem is tudom. Nem is ismerjük egymást.- Enci

-Én nem akarlak lerohanni. Ha unatkozol találkozhatunk. Dumcsizunk, beülünk moziba. Semmi több!- Peter

-Jó, meggyőztél. A számom:0620/801-8873. De semmi több!- Enikő

-Kösy. Na megyek is. Szia!- Peter

-Szia!- Enci

-Ki volt ez?- mondta Tom és közelebb jött

-Peter. Csak beszélgettünk.- Enci

-Aha. És ezért adtad meg a számod?- Tom

-Te hallgatóztál?!- Enci

-Nem, csak túl közel voltam.- Tom

-Értem. Kimegyünk Billékhez?- Enci

-Menjünk! Várj! Segítsek?- Tom

-Aha, kösy!- mondta Enci és Tomra támaszkodott.