Reggel 8 óra. Mióta haza jöttünk kint ülök az erkélyen és gondolkozom. Vajon miért vette a szívére Bill, hogy barátom van? De hisz még csak 1 napja vagyunk itt és még nem szerethetett meg annyira. Mondjuk…én is másként nézek rá. Eddig csak a tv-ben láthattam vagy az újságokban. De most itt van! Hallom a hangját, a szemembe néz, rám mosolyog. De viszont otthon van a barátom, Alex, akivel még sosem éreztem olyan jól magam, mint az éjszaka Billel. Előtte nem nyílok meg így, és még a titkaimat sem tudja. És már…nem szeretem. Elég volt hozzá 2 nap, hogy rájöjjek. Nem is hiányzik és nem is szoktam gondolni rá. Viszont Billre…

-Te mit csinálsz itt?- jön ki az erkélyre Enikő

-Gondolkozom. Nem tudtam aludni és kijöttem.- adtam meg a választ

-Értem. És min gondolkozol?- kérdezte Enci, és leült a másik fotelbe, mellém

-Alexen. Hogy már nem szeretem. És szakítani fogok vele.- én

-Én már mióta ezt mondom. De sosem hallgatsz rám!- mondta Enci

-Tudom.- mosolyogtam

-És mit fogsz ma csinálni?- kérdezte

-Várok egy kicsit. Aztán felhívom Alexet. Utána pedig átmegyek Billékhez.- válaszoltam. Majd lementünk reggelizni.

Már 10 óra. Már biztos fent van Alex. Felhívom.

(kicsöng)

-Igen?- szól bele egy álmos hang

-Szia, Niki vagyok!- szóltam bele

-Szia! Hogy vagy? Hogy utaztatok?- Alex kíváncsian

-Jól vagyok, kösy. És jól is utaztunk. Egyszerűen gyönyörű ez a város! És az emberek is olyan kedvesek!- áradoztam

-Az jó.- jött a válasz

-Aha! De figy, mondani szeretnék vmit!- én

-Mondd csak!- Alex

(sóhaj)…Na szóval…

Ezután felvázoltam neki a helyzetet. Hogy már nem szeretem, meg hogy ez a 3 hónap külön, úgyis véget vetne a kapcsolatunknak. És jobb így az elején, hogy mind ketten élvezni tudjuk „szabadon” a nyarat.

-…Akkor ugye nem haragszol?- én

-Nem. Megértelek. Ha már nem szeretsz, nincs értelme folytatni.- Alex

-Hát, már nem.- mondtam halkan

-Hát akkor, szia…örökre.- Alex

-Szia! De barátok még…- mondanám, de már letette

Kopognak.

-Na, hogy ment?- jött be nénje

-Egész jól.- sóhajtottam.- Enci?

-Lent van, eszik.- mondta

-Ja, gondolhattam volna.- én

-Na, megyek át Billékhez. Jössz?- kérdeztem már a konyhában

-Persze! Csak ezt még bekapom.- Enci

-Hagy kóstoljam csak meg!- harapok bele a szendvicsébe

-Hé! Ez az enyém!- mérgelődik

-Na és?- vonom meg a vállam

-Kajacsata!!- kiáltja

Kb. egy félóráig folyt a kajacsata. De a végére úgy nézett ki a konyha, mint ahova atombombát dobtak volna.

-Mi történt itt, lányok?- jön be nénje

-Áh, semmi!- én

-Nekem el kell mennem a postára, úgyhogy mire hazajövök takarítsatok ki!- adta ki a feladatot nénje

-Rendben!- Enci- Ez is miattad van!- förmed rám

-Mi? Én kezdtem el dobálózni? Nem!! De most igen!!- én, mire ismét fejbe dobtam egy zsömlével

-Na, megállj csak!- kiabálta

Ismét egy fél óra kajacsata következett. Aztán rájöttünk, hogy most már takarítani kellene. Aztán elmentünk zuhanyozni, a kajadarabok miatt. Mivel üres volt a ház és 2 fürdőszoba van, egyszerre is tudtunk tusolni.J