-Meglepetéééés!- kiáltom, mire telibe találtam a párnámmal

-Mi volt ez?? Na, nem találtad meg Billt?- Enci, mire ő is eltalál a párnájával

……Kb. egy órán át párna csatáztunk, mire feladtam.

-Nyerteeeeem!- Enci kiabálva, miközben az ágyán ugrált.- De már megszoktam, mivel mindig ÉN nyerek!

-Most túl fáradt vagyok, hogy felvázoljam azt a tényt, hogy Én szoktam nyerni!- én, miközben ráesek az ágyamra.

-Na, ezt most szívd vissza, mert ez nagyon fájt.- Eni, miközben ő is „ráhull” az ágyra.

-Jó éjt! Mostmár aludjunk, mert én máris elalszom!- én

-Ok. Jó éjt!- Enci

…. Másnap reggel.

-Jó reggelt!- nyitom ki tök álmosan a szemem

-Jó reggelt??? Niki, már 11 óra van!!!- Enci

-Ja, bocsi. Akkor jó napot!- én, miközben kikászálódtam az ágyból. –Na, megyek letusolok, mivel tegnap este VALAKI túl sokáig tanyázott odabent.

Enikő csak mosolygott, amiből csak azt tudtam kivenni, hogy megérdemelted.

Kb. egy fél óra múlva jöttem ki.

-Én már halálra untam magam. Már az összes csatornát végig néztem. Már meg is reggeliztem. Ja, amúgy téged lent vár nénje a reggelivel….vagyis már az ebéddel.

 -Rendben! Kajálok, aztán elmegyünk sétálni?- én

-Hát persze! Nézzünk széjjel!- Enci

-Jó étvágyat!- nénje

-Köszi! Ez isteni!!- én, két falat között.- Ha megettem, elmegyünk sétálni.

-Rendben, de el ne tévedjetek!!- nénje

….- Na, mehetünk!!- kiáltom, miközben én már kiléptem az ajtóm.

-Jövök már!!!- Enci

-Épp ideje volt már! Na és merre mennyünk?- én

-Nem tudom. Mennyünk erre!- Enci

Már kb. egy órája sétáltunk, mikor odafutott hozzánk egy tök édes kutyus.

-De édes! Hol lehet a gazdija??- én, miközben leguggoltam és megsimogattam.

-Scotty, Scotty! Na végre, hogy megálltál!- Tom Kaulitz??

-Megfogtad? Végre!!- Bill?

-Igen, hála ennek a két széplánynak!!-  hát ezek szerint Tom.

-Köszönjük!! Már az egész városon keresztülkergettük!- Bill nevetve

-Szívesen, de igazából ő nézett ki minket magának.- én

-Már sejtem miért. Amúgy hogy hívnak benneteket?- Tom

-Nikolett Vásári.- na, szerintetek ki? J

-Enikő Vásári.- Enci J

-Minket biztosan ismertek!- Bill

-Hát igen!- Enci

-Amúgy újak vagytok? Mert még nem láttunk itt.- Bill

-Igazából csak nyaralunk. Itt leszünk egész nyáron!- én mosolyogva

-Ez tök klassz! Ugyanis mi épp „szabadságon” vagyunk.- Bill

-Igen. Ez tényleg klassz!!- én

Csörög a telefonom. Nénje az. Már biztosan aggódik.

-Igen?- én

-Ugye nincs semmi baj? Csak mert már olyan régen elmentettek.- nénje

-Semmi baj. Csak gyönyörködünk a városban. De már indulunk is!- én

-Ok. Akkor várlak titeket. Már kész a vacsora!!- nénje

-Rendben. Indulunk!- én

-Szia!- nénje

-Szia!- én

-Na mit mondott?- Enci

-Kész a vacsora, úgyhogy mennünk kell.- én

-Óhh, ne már!- Enci

-De muszály! Na sziasztok fiúk! Majd még biztosan talákozunk!!- én

-Hát, sziasztok!!- Enci sóhajtozva

-Sziasztok!- Bill

-Várjatok! Legalább azt mondjátok meg, hogy hol laktok!!- Tom

-Lange Strasse 16.- kiabálja vissza Enci

…Már otthon, vacsora után.

-Belezúgtál, mi?- kérdezem Encit, miközben a hajam törlöm

-Mi? Dehogy! De ti is nagyon szemeztetek Billel!- jött a válasz, már a fürdőből

-Hááát!!!! De még a számukat sem kértük el!! – én siránkozva

-Hát ez az!! De biztos találkozunk még. Hisz hallottad, ők is itt lesznek egész nyáron!- Enci

-Hát nagyon remélem!- válaszoltam, miközben lehajtottam a fejem a párnámra

Már majdnem elaludtunk, mikor vmi zajra kaptuk fel a fejünket. Az ablak felől jött. Mi lehet az? Vagy ki?