Már a reptéren vagyunk.

-Jaj, annyira izgulok!!- Enci.

-Igen, én is. Mi van, ha lezuhan a gépünk??- én.

-Jajj, de dili vagy!!- Enci.

-Jól van, na.-én

-Lányok! Ne veszekedjetek már!!- anya.

-De Ő kezdte!!!- egyszerre Enci és én.

-Na, már csak pár perc. Induljatok lányok.- apa.

-Rendben. Szia anya! Szia apa! Szia Norbi.- én. (Norbi is a tesónk, csak ő még 10 éves)

-Sziasztok lányok!- mindenki.

   Mi pedig elindultunk a bejárat felé. Megkerestük a legjobb helyet a gépen és helyet foglaltunk. Az egész utat végig beszéltük és nevetgéltük. Azon töprengtünk, hogy vajon találkozunk-e a Tokio Hotel-el. De mire elálmodozhattunk volna, megérkezett a repülőnk Berlinbe.

   -Ez gyönyörű!- álmodozok.

-Igen az.- Enikő csodálkozva.

-Na sziasztok! Hogy utaztatok?- a nénikénk.

-Remekül. Ez a Berlin csodálatos!- én

-Igen az!- Imi (unokabátyjánk)

-De indulnunk kell haza, Magdeburgba, mert sötétedik.- nénikénk

-Ok!- én

Pár órát utaztunk, addig elmeséltünk mindent a hazaiakról. Mire befejeztük, meg is érkeztünk. Ki vettük a csomagokat és bementünk.

-Megmutatjuk a szobátokat.- Imi

-Rendben.- Enci

-Ugye nem baj, hogyha egy szobában fogtok aludni?- Imi

-Dehogy is! Otthon is egy szobánk van.- én

-Na itt is vagyunk. Pakoljatok le, aztán gyertek enni!- Imi

-Rendben, de én nem vagyok éhes.- én

-Igen, én sem. Kipakolunk, és aztán lefekszünk aludni.- Enci

-Pontosan!- én mosolyogva, mert már tudtam, hogy ebből úgy sem lesz alvás.

-Hát akkor jó éjszakát!- Imi és nénje

-Jó éjt!- Enci és én egyszerre.

-Na én elmegyek tusolni.- Enci

-Azt már nem!! Én megyek először! Ugyanis nem óhajtok hajnalban lezuhanyozni!- én, miközben odálltam Enci és a fürdőszoba közé

-Nézd! Ott van Bill!- kiáltott fel

-Hol van? Hol van?- én, miközben Enci eltolt az ajtó elől és befutott a fürdőbe

-Te kis ….. Na megállj csak!! Ezt még visszakapod!- én, dühöngve