-Samiiiiiiiiiiiii! –kiáltott Lara
Gyorsan felpattantam, és rohantam át ikrem szobájába. El sem tudtam képzelni, hogy mi történhetett. Berontottam és Lara ott ült az ágya szélén, egyik kezében a pulcsija, a másikban pedig egy papírcetli.
-Úristen, mi történt? –mentem közelebb és leültem az ágyára
-Nézd! –nyomta a kezembe a kis cetlit
-Egy papír, mi van vele? –néztem rá
-Ne értetlenkedj, hanem olvasd! –mondta
Szétnyitottam a papírt és olvasni kezdtem.
-Ez egy telefonszám. – állapítottam meg
-Nem mondod! De kié? –nézett rám nagy szemekkel Lara
-Hát nekem kell azt tudni? –adtam vissza neki a papírt –Hívd fel!
-Én? Dehogy hívom! –ellenkezett
-De, ha nem hívod fel, akkor honnan fogod megtudni, hogy kié a szám? –néztem rá
-Nem tudom... –nézett rám boci szemekkel
-Na, nem! Én nem fogom! Ne is próbáld! –emeltem fel a kezem
-Légyszi, légyszi, légyszi! –pislogott rám nagy szemeivel
-Nem, Lara. Hívd fel te! –fordítottam el a fejem a másik irányba
Ikrem ismét győzködni akart, de ekkor (szerencsére) megszólalt a telefonom.
-Jéé, csörgök! Ne haragudj! –mentem ki a szobából
-Köszi! –kiabálta utánam mérgesen Lara
Lehuppantam az ágyra, és felvettem a telefont.
-Tessék? –szóltam bele
-Szia, kicsim, Mark vagyok! –ezek szerint Mark J
-Szia! Milyen volt az edzés? –kérdeztem
-Fárasztó...És edzés után még apunak is kellett segítenem a ház körül. –mondta fáradtan
-Szegénykém. Akkor biztos nagyon fáradt lehetsz. –mondtam, miközben elképzeltem, ahogy az ágyán fekszik fürdés után, póló nélkül J
-Igen, eléggé, de most már sokkal jobban vagyok, hogy hallom a hangod. Amúgy azért hívtalak, mert holnap suli után megbeszélés lesz a próbateremben. –Mark
-Ok, ott leszünk. –válaszoltam
-És akkor holnap ugye jöttök suliba? –kérdezte
-Persze, megyünk. Úristen!! Most jutott eszembe, hogy még másolnunk is kell! -ültem fel az ágyon
-Akkor nem tartalak fel. Fájó szívvel bár, de elengedlek. –mondta, s hallottam, ahogy elmosolyog
-Köszi. Jó éjszakát, szia! –köszöntem el
-Jó éjt, puszi! –búcsúzott el, majd lerakta
Sóhajtottam, majd nekikezdtem a másolásnak.

Lara fel-alá járkált a szobájában, kezében tartva a papírt, amelyen az a titokzatos telefonszám állt. Mikor már a sokadik kört rótta a szobája közepén, úgy döntött, hogy felhívja azt a valakit. Leült az asztalához, majd bizonytalanul tárcsázni kezdte a számot. Kicsöngött. Elég sokat búgott a telefon, már Lara azon volt, hogy kinyomja, de ekkor valaki megjelent a vonal túlsó végén.
-Igen? –szólt bele egy mély hang
Lara egyből megismerte a hangot. Tudta ki a „gazdája”. Hangszálai remegtek és nem mert megszólalni. Csak tartotta kezében mobiltelefonját, és hallgatta, ahogy az ismerős srác türelmetlenül szólítgatta őt, majd ikrem letette. Szíve hevesen dobogott, kezei még mindig remegtek.

Reggel álmosan ébredtem a telefon ébresztőjére. Kinyomtam azt, majd aludtam tovább. 5 perc elteltével ismét csörgött, de megint kinyomtam. Mikor már 5.-re kezdte el az idegesítő zenét, végleg kinyomtam a csörgőt, majd fáradtan bújtam ki a jó meleg takaró alól. Bekóvályogtam a fürdőbe, megmosdottam és bekopogtam Larához. Nem lepődtem meg, mikor láttam, hogy még mindig fekszik. Odamentem, lerántottam róla a takarót és kissé megráztam.
-Jó reggelt! –ébresztettem
-Naa, ne már! –húzta vissza magára a paplant
-Lara, iskola van, kelni kell! –mondtam halkan
-A francba, tényleg. Ezt nem hiszem el! –dühösen ugrott ki az ágyból, majd a fürdőbe ment
Mivel nem akartam zavarni, így kimentem a szobájából, át a folyosón és bementem a sajátomba. Mivel még tegnap kikészítettem a ruhám, csak gyorsan magamra kaptam. Miután szólt Lara, hogy mehetek, ismét elfoglaltam a fürdőt. Megfésülködtem, a hajamat kiegyenesítettem, sminkeltem, majd kiléptem a szobámba. Fújtam magamra egy kis parfümöt, felvettem a táskám és lementem a konyhába. Már ott várt a reggelim és Lara. Leültem mellé, és míg elfogyasztottam a szendvicsem, átgondoltam, hogy mi vár rám ma. Miután elfogyasztottuk, elraktuk a tízórainkat, majd felvettük a kabátunkat, a csizmánk, és kiléptünk a hideg reggelbe. Fejünkre húztuk a kapucninkat, Lara belémkarolt, majd halkan dudorászva útnak indultunk.
-Felhívtad tegnap azt a számot? –kérdeztem hirtelen, megtörve a csendet
-.....- Lara nem válaszolt, csak lehajtott fejjel ment tovább
-Lara, neked beszélek! –mondtam kicsit hangosabban
-Öhm, igen. De csak egy lány volt, azt mondta, hogy biztos csak véletlenül került hozzám a száma. –magyarázta Lara
-Értem. –bólintottam, de éreztem, hogy nem mond igazat
Pár méter után megérkeztünk a sulihoz. (ebben a suliban nem kell az udvaron gyülekezni, hanem az aulában) Bementünk, majd egyből kiszúrtam Markot és haverjait, majd odamentem hozzá, míg Lara az osztálytársainkat célozta meg.
-Jó reggelt! –öleltem át hátulról Markot
-Szia, cica! –fordult meg és megcsókolt
-Kipihented magad? –kérdeztem
-Persze, jót aludtam az éjszaka. –mosolygott
Megszólalt a csengő és a tömeg megindult a termek felé. Mark megfogta a kezem és mi is elindultunk a teremhez, ahol az első óránk volt. Ma kivételesen 5 óránk volt, ami nagyon hamar eltelt. 5. óra után pakoltunk el a teremben, mikor odajött Mark.
-El ne felejtsétek a megbeszélést. –mondta mosolyogva
-Dehogy felejtjük, oda indulunk. –pakoltam el az uccsó füzetem
-Akkor jó, menjünk együtt. –fogta meg mosolyogva Mark a kezem
Elsétáltunk a teremhez, lepakoltunk és már ott volt Marie.  A hip-hop-osoknak és a latin táncosoknak is egy helyre kellett menniük. Elmondták a tanárok, hogy most, hogy vége a versenynek, ugyanúgy lesznek próbák és tanulunk új táncokat. Markkal egyből tudtuk, hogy mi folytatni fogjuk, de Lara egy kissé bizonytalan volt. Odaültem mellé, öntöttem bele egy kis lelket, és így rábólintott a folytatásra.